Gyakran kérdezik tőlem...

• Telefonon: piszkos a festményem, le kell tisztítani – mennyibe kerül?
  A restaurátornak – mint orvosnak a beteget – feltétlenül látnia kell a festményt, hogy felmérhesse annak állapotát. Csak ez alapján javasolhat egy kezeléssorozatot, beszélheti meg a restaurálás menetét és várható eredményét a tulajdonossal. Minden egyes festmény anyaga, technikája és állapota (a tárolási feltételektől függően) különböző, így még csak tájékoztató jellegű árat sem lehet mondani látatlanban pl. méret alapján.
  
  
• Repedések látszódnak a festményben – el tudná őket tüntetni?
  A restaurátori szakma különféle eredetű és megjelenésű, a festmények festett rétegeit érintő repedéshálót különböztet meg. Az öregedési repedés, mely a legtöbb, egy bizonyos kort megért festményen található, nem eltűntethető, sőt, megőrzése kívánatos, mert megléte patinát kölcsönöz a képnek, mintegy az idő ujjlenyomata látszik benne.
  
  
• Hogyan válasszunk restaurátort?
  A jól felkészült restaurátor kiválasztása nehéz feladat annak, aki nem tudja, mit várhat el, mire számíthat egy restaurálási munka eredményeképpen. A Magyar Restaurátorok Egyesülete az okleveles restaurátorművészek szakmai egyesülete és érdekképviselete. Tagjai önálló munkára képesített szakemberek, akik felelősségvállalással kötelezik magukat a műalkotások kezelésére. A festmények hiteles megőrzése, vizsgálata, konzerválása, restaurálása és a folyamatok dokumentálása összetett, tudományosan meghatározott, módszertanában kidolgozott, magas etikai követelményeket támasztó felelősségteljes feladat. Óvakodjunk tehát a kontároktól, az alkalmi restaurátoroktól. Érdemes bátran rákérdezni a restaurátor tanulmányaira, referenciáira. A festmények egyszeri, megismételhetetlen tárgyak, a velük való bánásmód igényli a személyes törődést. A megbízó és a restaurátor közötti bizalmi kapcsolat kialakításához - véleményem szerint - feltétlen szükséges a személyes találkozás. Jó az, ha érezzük: a restaurátor olyan körültekintően bánik a festményünkkel, mintha az a sajátja lenne.
  
  
• A restaurátor meg tudja-e mondani egy képről, hogy eredeti-e vagy hamisítvány?
  Restaurátorként, mikor kezembe veszek egy festményt, az első kérdés, amire választ keresek, hogy valóban az-e a kép, aminek látszik. Hogy összhangban áll-e a hordozó kora a festett rétegekkel, a festék anyaga, jellege a festéstechnikával, a stílussal. Hogy a károsodások, sérülések valóban a kép történetének jegyei vagy mesterségesek-e. Az alapos megfigyelés,a szakmai kíváncsiság és a restaurátori gyakorlat leleplezik a megtévesztésre készített hamis festményeket. A restaurátori tapasztalat jó eséllyel ki tudja szűrni a hamisítás sok módszerét. Hogy egy kép hamisítvány-e vagy eredeti fontos információ a tulajdonosnak, de nem mellékes a restaurálás mikéntje miatt sem. A restaurátor, általában, nem törekszik a kép alkotójának meghatározására – ez művészettörténészi feladat – de értékes információkkal szolgálhat a festmény anyagairól, készítésének történetéről, idejéről, a műtárgy egészéről.
  
  
• Letisztítottam otthon borotvahabbal a családi festményeket. Nem tettem kárt bennük?
  Első ránézésre biztosan szebbnek tűnnek a festmények, de igen kockázatos házi praktikákkal javítgatni a képeket. A festett felületre bármilyen anyag felvitele visszafordíthatatlan károkat okozhat. Ennek jelei nem látszanak azonnal, de hosszútávon biztosan a festmény és a tulajdonos veszteségét okozzák. Célszerű szakképzett restaurátorhoz fordulni és tanácsot kérni.
  
  
• Vizes ruhával letörölhetem-e a festményem díszkeretét?
  A képkeretek hosszútávú megőrzése érdekében nem tanácsolom a vizes tisztítást. A víz felpuhíthatja az alapozást, duzzasztja a fát, a dörzsölés koptatja az aranyat –hogy csak egy párat említsek a lehetséges veszélyek közül. Amennyiben a keret állapota megengedi, házilag a száraz portörlés az egyetlen javasolható keret- és festménytisztítási módszer.
  
  
• Egyszerűbb-e a kortárs festmények restaurálása, mint a klasszikusoké?
  Nem. Számomra a válasz egyértelműen, nem. Sokkal kevesebb tudással rendelkezünk a közelmúltban készült festményekről: az alkalmazott anyagok viselkedéséről, kölcsönhatásairól, öregedéséről. A művészek egyre szélesebb körből választják eszközeiket, s bár gyakran mód nyílik a személyes interjúra egy-egy festmény restaurálása kapcsán, egyrészt az emlékezetet elmossa az idő, másrészt a felhasznált anyagok a 20. század eleje óta sokkal inkább függnek a pillanatnyi ihlettől, mint jól bevált, tartós, az örökkévalóságnak készült, kitapasztalt hagyományoktól. Sokszor elmondom, hogy az idő nem képes annyit rontani a festmények állapotán, mint a gondatlan emberi magatartás. Míg a több évszázados képeknél az anyagok fáradása, a kötőerők gyengülése, az öregedés a legfőbb probléma, a kortárs képek rossz sorsuk miatt kerülnek méltatlanul rossz kondícióba. Akaratlanul is, még ha a művészi értéket nem is ismeri fel a tulajdonos, a régebbi képek már csak a korukra való tekintettel is kivívnak egyfajta tiszteletet, amely minimális törődést von maga után. Kortársaink festményeivel kapcsolatban nagyobb a meg nem értés, inkább használati tárgyként kezelik, mint művészi alkotásként. Erősnek, épnek, ellenállónak tűnnek, ezért sem kezelik ezeket a festményeket az őket megillető gonddal, így járulva hozzá idő előtti sérüléseikhez.
  
  

Ha további kérdése lenne kattintson ide.



Bátran ajánlom...



Biztonság. Környezetvédelem. Minőség.

© Dicső Ágnes (2009)
Minden jog fenntartva.